Történet

A kar története

„Bármerre visz életed, csak egy célod legyen,

Segíteni mindig, mindenütt A többi emberen;

Légy erős, védd minden ember Boldog életét,

Tanulj, taníts s a tudomány Hős magvetője légy!”

(Tompa Mihály)

Intézményünket - mint e méltatlanul leszólt „keleti vidék” egyik legfiatalabb értelmiségképző iskoláját - 1990. szeptember 1-ei hatállyal alapította az akkori Szociális és Egészségügyi Minisztérium.

A főiskola létrehozásának terve már korábban megszületett. Dr. Szegedi János főorvos szavaival élve az intézmény létrejötte családalapításhoz hasonlított. Dr. Lukácskó Zsolt - későbbi főigazgató, aki 22 éven keresztül töltötte be ezt a pozíciót - és Gyúró Imre - a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tanács elnökhelyettese – határozták el, hogy létrehoznak Nyíregyházán egy olyan egészségügyi képzést nyújtó iskolát, amely a gyógyításban nélkülözhetetlen felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembereket képez. Tették ezt annak tudatában, hogy az egészségügyben nemcsak orvosokra, de jól képzett szakemberekre is szükség van. További cél volt - és ma is az -, hogy az Észak-alföldi régióban segítsenek megoldani az egészségügy és a szociálpolitika szakmai, gazdasági megújításának és átszervezésének feladatait; csökkentsék a szakember ellátás gondjait.

Egy kitűnő szabolcsi, nyíregyházi csapat kellett ahhoz, hogy az álom valósággá váljon. Abban az időben olyan nagy tudású orvosai voltak a megyének, akik járták a világot, Európát és nyitottak voltak az újra: amit külföldön tapasztaltak; szerették volna itthon is hasznosítani. Ezen gondolatok egyike volt az, hogy a gyógyítás nem alapozhat kizárólag az orvosokra. Feltétlenül szükség van egy olyan gárdára, amely - ha úgy tetszik a második vonalban - kiszolgálja az orvosokat, lényeges és fontos résztvevője a gyógyításnak.

Az álom lassan megvalósulni látszott, a szervezőmunkának köszönhetően megkezdődtek a tárgyalások a megye, az illetékes minisztériumok és a Debreceni Orvostudományi Egyetem akkori vezetői között. Már ekkor fejlődésnek indult a máig nagy rangot jelentő, sokszínű nemzetközi, szakmai kapcsolatrendszer kialakítása is. Különös pillanat lehetett, mikor az USA-ból Nyíregyházára érkező Richard Steinmann professzor, segítendő az oktatás szervezését azzal a ténnyel szembesült, hogy még sem főiskola, sem oktató, sőt még hallgató sincs. Csupán nagyszabású tervek, álmok és millió megoldatlan probléma. A kitartó munkának és az összefogásnak köszönhetően az első tanítási napon - 1990. szeptember 4-én - összesen 60 diák, leendő szociális munkások és védőnő jelöltek már az iskolapadban ültek. Öt főállású oktató, kettő gazdasági-adminisztratív dolgozó segítette a munkát. A hangulat néha családiasnak volt mondható. A mai hallgatók számára valószínűleg furcsának tűnhet, hogy a főiskola első kollégiuma a mai főépületben működött (a jelenlegi büfé fölötti emeleteken), így mindennapos kép volta a papucsban közlekedő fiatalok látványa, akiknek elég volt néhány perccel az óra kezdése előtt elindulni az előadásra.

A munka nagy intenzitással vette kezdetét, olyannyira, hogy rövid idő alatt több olyan szak oktatása is elindult, melyeknek nem voltak hazánkban hagyományai. 1991-ben az Egészségügyi ügyvitelszervező szak, 1993-ban a Diplomás ápoló, 1997-ben az Orvosdiagnosztikai Laboratórium Analitikus szak, 1998-ban a Mentőtiszt képzés, 1999-ben a Gyógytornász szak indult el.

A hallgatók száma folyamatosan bővült és rohamosan nőtt. A munka kezdett beérni, a főiskola évről-évre ismertebb és népszerűbb lett. 1995-ben volt olyan szak, ahol nyolcszoros volt a túljelentkezés, illetve a végzetteknek nem voltak elhelyezkedési nehézségeik. Örömmel fogadták őket a munkáltatók.

Ezzel párhuzamosan a személyi és tárgyi feltételek is gazdagodtak. Korszerűsödött, megújult az oktatási épület. 1995-ben az oktatási szárny alapterülete megduplázódott, a tetőtéri ráépítés lehetővé tette az oktatás körülményeinek optimalizálását. Ez a bővítés az elmúlt évtizedben is folytatódott, így mára már négy épületben folyik az oktatás.

A szervezeti változások közül az iskola történetében az egyik legfontosabb, hogy az intézmény 2000-ben a Debreceni Egyetem önálló karává vált, 2008-tól, az első mesterképzés indulásától pedig a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karaként működik, ami hozzájárult az oktatás színvonalának jelentős javulásához.

A Bologna-i Nyilatkozatban megfogalmazottaknak megfelelően a Karon is átalakításra került hagyományos kreditrendszerű képzés, többciklusúvá vált. A 4 BSc mellett (Ápolás és Betegellátás Alapszak, Egészségügyi gondozás és Prevenció Alapszak, Egészségügyi Szervező Alapszak, Szociális Munka Alapszak) 3 mesterképzés is indult (Egészségügyi Szociális Munka Mesterszak, Ápolás Mesterszak, Szociális Munka és Szociális Gazdaság Mesterszak). Ez utóbbi indításával a Kar „felsőoktatási történelmet írt”, hiszen ez a Bologna utáni időszak első, hazánkban is akkreditált nemzetközi közös képzés, amely 9 európai egyetem együttműködésében valósul meg és közös diploma kiadásával zárul.

Az alapképzések közül az ápolók és a szülésznők az EU valamennyi tagországában elismert diplomát szereznek.

A Kar oktatási palettája az elmúlt években is dinamikusan bővült, számos szakirányú továbbképzési szakkal, mind az egészségtudományok, mind a társadalomtudományok területén, amelyek a már diplomával rendelkezők számára kínálnak újabb szakképesítést. A Kar két, önálló szervezeti egysége, a Regionális Egészségügyi Továbbképzési Központ és a Szociális Szakvizsga, Szak- és Továbbképzési Központ pedig folyamatosan gondoskodnak az egészségügy, illetve a szociális területen dolgozók továbbképzéséről. Különösen büszkék vagyunk arra, hogy a Kar eddig több alkalommal akkreditáltatta sikeresen szociális szakvizsga rendszerét, amely minden szakmai területen rendelkezik a szakvizsgáztatás jogával. A vidéki intézmények közül ez a lehetőség csak Karunkon érhető el.

Az egyetemi háttér lehetőséget ad arra is, hogy a hallgatók a mesterdiploma megszerzése után bekapcsolódjanak a doktori (PhD) képzésbe is, hiszen a Kar oktatói közül 6 fő akkreditált témavezető az egyetem egészségtudományi, illetve társadalomtudományi doktori programjaiban.

Nagyon erőteljes a Kar nemzetközi kapcsolatrendszere is. Ez több mint 20 országra terjed ki, s lehetővé teszi, hogy a hallgatók külföldi partnerintézményekben folytassák tanulmányaikat. Hosszú távú együttműködés alakult ki Finnországban, Németországban, Angliában, az USA-ban, Olaszországban, Hollandiában, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, valamint a határ menti területeken lévő (romániai, ukrán) egyetemekkel, főiskolákkal. A Kar rendszeresen fogad vendégoktatókat is, akik elméleti képzéseken, speciális kurzusokban is szerepet vállalnak.

Az intézmény élete, sorsa a folyamatos fejlődés, az állandó kihívásoknak történő megfelelés. Az Európai Uniós normákhoz illesztett, folyamatosan korszerűsített oktatási programok a jövő kihívásaira készítik fel a hallgatókat.

Az egészségügyben való szerepvállalás, a betegek, bajbajutottak megsegítése nem csupán szakismereteket igénylő feladat, a léleknek, a személyiségnek is készen kell állnia erre a nehéz, de nagyon szép munkára. Reméljük, hogy a Kar oktatói és az intézmény szellemisége e területen is tud maradandót nyújtani.